Szűkösen élünk ebben a hazában. Bizalom, békesség, tisztesség és pénz szűkében. Hétköznapi gyakorlat lett a közömbösség, irígység, elvtelen nyomulás. Igaz ez globálisan és lokálisan, mert az 1989-es furcsa átalakulás óta a parttalanság, cinkosság, szemhunyás, erőszak nyomorítja a becsületes embereket. Igaz ez a legfelsőbb szinteken és az árnyékba kényszerült végeken. Pedig az Eurpai Unióba keveredtünk, ahol magasztosabb eszméket hirdetnek.
Szlogenből nincs hiány.
Mit tehetünk mi, kiszolgáltatott, naív, egyszerű emberek? Örökösen hátráljunk ?
M. Gandhi úgy gondolta, hogy aki változásokat akar, annak önmagával kell kezdeni és nem másoktól elvárni, másokra mutogatni.
Szegény hazámban most ez a mutogatósdi zajlik, miközben egyesek (többtízezrek) megtollasodtak. El is tünt a nemzeti vagyon java, többszörös, százszoros milliárdosokat termett "törvényes", "tisztességes" keretek között ez a kis magyar föld. Hogy is van ez? Mit tettek ezek le a nemzet asztalára, amiből nyugati mércével is gazdagok lettek?
Nagyon egyszerű. Elvették onnan, ahol volt, és olyan törvényes lehetőségek között, melyeket többnyire rájuk szabtak.
Nézhetünk kifelé a semmibe.
No de elég nekünk egy parányi szelete ennek a Magyarországnak.
Egy határ melletti, tétlenségre és kiöregedésre, etnikai átlényegülésre ítélt több ezer éves település dolgairól, az itt élőket foglalkoztató kérdésekről szeretnék írni, s remélem az internettel rendelkező földijeim közül mások is leírják gondolataikat.
Ennyit bevezetőül.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.